Mincsiszáj

Sokáig meggyőződésem volt, hogy amit Miron majd elsőre kimond, az a “nem szabad” lesz, hiszen a leggyakrabban ezt hallja. Hát nem… Máig emésztem, hogy Mincsikém már hónapok óta szépen, tisztán, érthetően kimondta, hogy “apuka”, mire nagy kegyesen engem is megszólított: “aja”.

Miron? Miron nem sieti el ezt a beszéd dolgot. Azt természetesen már mondja, hogy “aka” (apa), és mondja azt is, hogy ”buöjte”, “tibitibi” amikről fogalmunk sincs, hogy mit jelent, de az anya még nem megy… Azzal tisztában vagyok, hogy az én időm csak a “parizer” és a “Flo Rida” után következik, úgyhogy kivárom a sorom.

“Mironszáj” így majd később, addig is Mincsikémtől néhány apróbb aranyosság, hogy ne felejtődjön el:

Mindkét markában pénzérmékkel nagy vidáman jön felém:
- Anya, tudod honnan szereztem ezeket a pénzeket?
- Nem tudom Kicsim.
- Na jó… – mondja és sóhajt egy nagyot – Eredetileg a tiéd volt. De most már az enyém!
És tényleg… Másnap a boltban ezt csak megerősíteni tudtam. Eredetileg az enyém volt.

***

Még tavaly történt a nyaraláson. Indultunk valahova a hotelből, mondtuk Mincsikének, hogy hívjuk a liftet és megyünk. Mincsikém odaállt a lift elé, és elkezdett kiabálni:
- Lipt! Lipt! Gyere lipt!
Majd csalódottan:
- Nem hallja.:(

***

Négylevelű lóherét kerestek a lányok a kertben. Mincsike teljesen lázban volt, nagyon tud hinni az ilyen dolgokban. Ha Martina azt mondja, hogy szerencsét hoz, akkor az tuti úgy is van. Észrevette, hogy Apa elkezdett füvet nyírni. Kétségbeesetten rohant felé:
- Apaaaa! A lóhert neee!

***

Egy rádöbbenés: “Mozgik a könyökgolyóm!”

***

Végül, amikor Mincsikének határozott elképzelése van arról, hogy mit szeretne enni:
- Parizert kérek, olyat, amin apró lyukak vannak, amibe sajtot tömnek, sajtot nem kérek rá, hiszen van a parizerben, és különben is a bekeretezett sajtot (füstölt) nem szeretem és a vizezett sajtot (mozzarella) sem, kiflivel kérem, de szedd le róla az egészségtelen sót!
- Az nem só, az köménymag, de leszedem.
- Jó, akkor szedd le a töménymagot.

Ennyi mára.:) Szorítsatok, mert fodrászhoz megyünk, Miron babából fiúcska lesz, ha engedi.

Veled is megtörténhet egyszer…

Egy hipermarkertben bóklásztunk, kivételesen egészen ráérősen és céltalanul. Ilyen esetben az ember kicsit tovább időzik a könyveknél, megfog, belelapoz, beleolvas és szagol. Komótosabban, anyagokat tapogatva, gyűrögetve megy végig a ruhaosztályon, nagyobb gondossággal nézi át az akciós termékeket, és persze egy csomó olyat megvesz, amire nincs szüksége, de ennyiért a hülyének is megéri. Na de, még nem tartunk a pénztárnál, hiszen az illatszereket kihagytam – nem véletlenül.

Ehhez a részhez kapcsolódik egy sztori, amit egészen biztos nem fogok tudni térdcsapkodósan leírni, pedig az volt. Nekem konkrétan a könnyem folyott, Martina meg a hasát fogta és nyihogott. Csak azért vállalom be egyébként, mert tudom, hogy más is járt már így… (Ugye???)

Tusfürdőt válogattam. Nagy kedvencem a narancsos Ziaja, hát vettem belőle. Vettem még egyet, ami olasz és kiegészítő címkén az szerepel, hogy porcukor illatú. Azt gondoltam, hogy a porcukornak nincs illata, de micsoda tévedés, van és isteni.
Némelyik flakonnál csak műanyag szagot éreztem, így kicsit rásegítettem. Távolabb tartottam az orromtól, és kettőt-hármat finoman pumpáltam a flakonon, hogy a levegő kihozza az illatot. Egyszer csak kiszúrtam egy teafaolajos márkát, amit samponban már próbáltam, és bevált, miért ne válna be tusfürdőben is. Na de előtte azért megszagoltam ám azt is. A fene se gondolt rá, hogy ez a zöld olajos cucc könnyebben szökik a házából… Jó nagy adagot nyomtam az orromba belőle. Azonnal odakaptam a kezemmel, és tűnődtem, hogy ezt hogyan oldjam meg… Próbáljam észrevétlenül beletörölni valamibe, vagy kérjek segítséget? Bevállaljam Martina előtt, hogy aztán később felhasználhassa ellenem? Á nem, nem tenne ilyet. Mit a fenét csináljak? Zsepi a táskám alján, egy kézzel nem boldogultam. Közben folyott mindenhova a cucc, marha rossz íze volt, meg ne kóstoljátok.
- Martina! Martinaaa! – próbáltam megszólítani, de ugye nem nagyon hallotta, mert kezem az orrom előtt, a számat pedig összeszorítottam, hogy ne folyjon bele még jobban. Nagy nehezen összejött a szemkontaktus, kaptam zsepit, de nem azonnal mert alaposan kinevetni szegény szerencsétlenül járt idesanyát előrébb való volt. :)
Amikor elkezdtem törölgetni a zöld teafaolajos tusfürdőt, Mincsikém észrevette, hogy valami nem stimmel, és nagy lazán, ovis hangerővel a legtermészetesebb hangsúllyal, megkérdezte:
- Mi van anya, kijött a taknyod?

Itt a poén, ennyi a történet, ő pedig a “bűnős”:

Életjel

Ma reggel miután bekapcsoltam a gépet, azonnal elindítottam a blogszerkesztőt. Nem volt tudatos, így különösebb magyarázat nincs rá, hogy miért, hiszen 4 hónapja nem tettem. Nem kezdtem el azonnal írni, de egész nap ez motoszkált a fejemben. Időm nincs, de elengedni nem tudom, úgyhogy most igenis írni fogok!

Köszönjük, jól vagyunk. Nyár van, meleg van, ez utóbbit élvezzük, utáljuk - mikor melyik.

Mincsikém 5 éves lett. Lufik között ébredt azon a reggelen Sümegen. A nyaralásunk idejére esett a jeles nap, úgyhogy már ez is majdnem elég volt a  boldogságához, de azért az ajándékok tették igazán teljessé.

Miron a napokban volt 1,5 éves. Imádnivaló kis csibész. Mostanában, ha róla kérdeznek, mindig ez a mondat ugrik be: “Nekem még ilyen rossz gyerekem nem volt.” Apát idéztem egyébként. Persze nem rossz ő, csak folyamatosan teljes embert igényel maga mellé, mert nagyon eleven. De legalább rájöttem, hogy  a lányok igenis jók voltak. (Bocsi, ha akkor másképp gondoltam.)

(Ági, mit is mondtál, mivel tisztítsam a gépem optikáját?)

Mi is történt még… Április óta? Na ne, azt már  nem tudom. Állatkerteztünk Veszprémben, családinapoztunk a gimiben, kalocsait hímeztem alvás helyett,

tanú és fotós lehettem a barátnőm esküvőjén – amit végigizgultam, de nagyon imádtam, és köszönöm!

Amíg nem volt ilyen kánikula, sokat fotóztam itt a környéken. Elsősorban Martinát,

Mincsikémet,

és Miront,

de Sógornőm is partner volt ilyen kalandokban,

és sok szép kép készült Domciról és Andrásról is.

Kész, döntöttem, kell egy blog a fotóknak is. Martinaaa, megcsinálod nekem?

Közben elveszítettem a fonalat, úgyhogy záróképként egy Gigis, mert itt voltak idén is, és ha  minden igaz beszélhetünk a dologról jövő időben is ugye???