2012. április 17., kedd

Aranyosságok Mincsitől

IMG_0619m

1. Amikor Anya áll és nem esik le neki egyből a poén…

- Mincsikém, ne szaladgálj, mert tegnap is nekiszaladtál az ajtótoknak! – figyelmeztetem, mert tényleg így volt.
- Nem! Rosszul mondod! – kezdi a helyreigazítást – A MI ajtónknak!

2. Valamire várva…

- Anya, majd holnap nagy nap lesz a mai!

3. Már megint hibáztam…

Meséltem valakinek valamit, de Mincsi szerint rosszul, mert persze megint beleszólt:
-
Én miattam elmesélheted ahogy akarod, de ez akkor is úgy volt, ahogy én mondtam.

4. Miron előtti időkre emlékezve…

- Anya, emlékszel, amikor még csak mi voltunk megszületve?

5. Ejnye Martina…

Valami nasiból vettem 3-at. Mincsi szeretett volna még enni, de elfogyott. Kiderült, hogy kettőt megevett már.
- És a harmadik? – kérdeztem
- Az Martinába került.

6. Egy apró kérés Mincsitől…

Martina, leszünk ketten a három bohóc?

7. Ritka pillanat

Anya, most fényképezz le, most nyugodt vagyok!

8. Amikor meghatározza, hogy “pontosan” hogyan

Nagyjából közepes szinten…

9. Mincsi az előrelátó(?)

- Kaphatok még egy ivójoghurtot?
- Kicsikém, már egyet ittál. A másikat tegyük el holnapra. – mondom neki, és 2 percig úgy tűnt, hogy beletörődik, de aztán megint jött, és ezzel állt elő:
- Anya, nem baj, ha én holnap mégsem szeretnék joghurtot inni?
- Nem, nem baj. – válaszoltam, de akkor már tudtam, hogy mi következik.
- Inkább megiszom ma.

10. Amikor Anya nem nézi a korhatárbesorolást…

Vasárnap délutáni csendélet. Vasalok, közben filmet nézek. Mincsi játszik, Miron alszik.  Ez a film – már nem emlékszem melyik volt – kicsit durvább lett, mint vártam. Kértem Mincsit, hogy kicsit menjen odébb játszani, ne nézze, mert ez nem neki való.
- Jó-jó, de szóljál, ha valakit meggyilkoltak!

Áprilisi poszt

Mincsi oviba megy

Úúútálom ezt az időt! Mondjuk Mincsi nem.
Az esőkabátja „túl úszógumiszagú miért nem mostad ki anyu?”, így inkább csak az esernyőjét vitte magával. A reggelente gyalog megtett út hossza kb. a képen látható duplája, de azért persze elázni csak nem kéne. 0,2 km/h-val közelítettük meg az ovit ezen a szakaszon, és közben végig azt mondogattam, hogy „igen” , mert bombázott a „Jól tartom? Fejem fölött van?” jellegű kérdéseivel.
Aztán eszembe jutott, hogy mindjárt 5 éves, és nem nagyon volt még kint esőben, úgyhogy érthető a lelkesedése.
Persze így számomra is elviselhetőbb ez a borongós idő, de akkor is nagyon várom már a jobbat.

Az elmúlt 1 hónap, amióta nem írtam nagyjából úgy telt, hogy 1 hetet betegek voltunk, utána 1 hetet nem, majd megint valaki elkezdte és végigment az egész családon, majd az utolsótól újra átvette az első. Még tart, de nagyon remélem, hogy most egy darabig ez az uccsó…

Készülök Mironról is írni, de addig is egy fotó róla:
IMG_0244mk