Megasztár vs. X-Faktor

Bár a “vs.” nálunk kicsit értelmezhetetlen, mert teljesen jól megférnek egymás mellett.
Nézzük, szeretjük, és olykor bosszankodunk rajta…*

Mint most pénteken például… Szerencse, hogy Mincsikém hamar elaludt rajta, így még van pár napom a következő döntőig, hogy beadagoljam neki: Giorgio, a kedvence, kiesett.

Szombaton az X-Faktorból Sodeinde Dorkát hiányolta. (Hozzáteszem én nem…) A nevét pedig minden különösebb nehézség nélkül mondta ki, csak lestem.

A csúcs számomra az volt, amikor rákezdett a hörgőgyulladásos Király L. Norbi, és Mincsikém megszólalt: “Nem sok hangja van ennek a bácsinak.” Tudom, hogy tudjátok, de hozzá kell tennem: alig múlt 3 éves és még neki is feltűnt. (Másnak miért nem???)

Múltkor a rádióban a “lehet zöld az ég és lehet kék a fű” kezdetű “remekmű” ment,  és Mincsike azonnal mondta: “Ezt énekelte egy bácsi a Megasztárban.”

Amikor elkezdődik a műsor, akkor táncol, persze csak a pörgősebb számokra - “janicsákhecára” sosem. Később már csak ül mellettem és tekeri a hajam és így is szokott elaludni.

*Mi lányok nézzük, szeretjük, Apa pedig bosszankodik, hogy hetek óta ezt kell hallgatni hétvégén – kb. így osszuk be magunk között.

Ébredés után

Kihasználtam, hogy volt kedve a fotózáshoz… 

Levél a Jézuskának

Mivel pont egy hónap múlva Karácsony, nagyon időszerű már
ez a levél. Tavaly már októberben elkészült, idén valamiért nagyon nem akaródzott. Bevallom karácsonyi hangulatom az még egyáltalán nincs, így rejtegetni való ajándékom se nagyon, talán ez az oka. De íme a levél, mert azért ez fontos…

Kedves Jézuska!

Mindenekelőtt szeretnék elnézést kérni, amiért amiért a megjelenésed képzeletünkben keveredik kollégáéddal, a Mikuláséval. Az a fránya sok amerikai film, az a hibás tudom. (Valentin, Halloween, Hálaadás… Mi jöhet még???)

Szóval bár Neked írunk, Téged várunk, mégis ilyennek képzelünk, amiért bocsi… (Nekünk nagyon bejön ez a külső egyébként!!!) Azért írhatom még a listánkat? (Készülj, mert nagyon jók voltunk ám! )

Ha Te hozod az ajándékokat, akkor minden egyes tétel jöhet, légyszi ne válogass!  Gyanítom azonban, hogy megoldod ezt idén is a kézbesítőiddel – mint ahogy ránk is vár hasonló feladat - úgyhogy ha megengeded, a továbbiakban hozzájuk szólnék…

Kedves Kézbesítők Szeretteink!

Szívem szerint azzal kezdeném, hogy amit idén a mi ajándékainkra költenétek, abból vegyetek magatoknak valami szépet, mert tőlünk nem sokat kaptok. Egyszerű lenne persze így, de hiszen olyan jó adni és kapni… Maradjunk mégis annál, amit megszoktunk, és ami bevált, jó?

Néhány ötlet a tavalyi mintájára, hogy nekünk mivel lehet örömet szerezni és néhány olyan is, amivel nagyon nem. :)

MINCSIKE
Lego, Playmobil, ami most nagyon népszerű nála. Nagyon szeret kirakózni is. De nem ám 20 darabosat vesztek, mert az kb. 3 percig tart. Jöhet nyugodtan 50-60, esetleg 100 darabos is!
Ha őt kérdeznétek, ő mindent szeretne, amit a Minimaxon reklámoznak. Talán kivétel a Moni baba, a sétáltatós kutyus és a Micimackós számítógép, mert az már van neki – de az is lehet, hogy azt mondaná, hogy még egyet szeretne, mert így szokta.
Babázni nem nagyon szokott, talán egyedül a Barbie, vagy a Bratz, ami leköti, de legutóbb ahhoz is éppen autót szeretett volna, nem még egy babát… Más jellegű babája van bőven, de hozzájuk se nyúl.
Plüssöket továbbra sem kérünk köszönjük szépen, mert rengeteg van, és csak 1-2 napig sláger. Persze van kivétel, de ritka.
Favonat, vagy hozzá kiegészítő viszont jó ötlet lenne, annak biztosan örülne.
Színezni nagyon szeret, így a kifestőből sosem elég.
Légyszi ne vegyetek olyat, ami 30x30x30-nál nagyobb kiterjedésű, és olyat se, ami zenél/sípol/csörög/berreg/búg… stb.
A könyveket nagyon szereti, legjobban talán a böngészőket.
Miki egeret, Timmyt, Barneyt, Spongyabobot, Süsüt, Fifit, Thomast és persze a legtöbb mesehőst továbbra is szereti. Ha ezek vannak valamin, az örömet fog okozni ez egészen biztos.
Póni jöhet nem bánom. :) Hercegnős díszítésű használati tárgyakat viszont légyszi továbbra se vegyetek. Legyen inkább egy kutya / cica / maci / stb… azon a labdán / füzeten / kirakón/ párnán / stb… jó?

Lábmérete 28-as, ruhából pedig általában a 104-es éppen jó, a 110-es pedig nagy… Nélküle még sokszor én is nehezen vásárolok, úgyhogy én azt mondom, hogy inkább játék mellett döntsetek…

MARTINA
Ha könyvvel szeretnétek meglepni, azzal bőven ráértek  2011 Karácsonyáig. Most olvassa a Breaking dawn-t ANGOLUL, ami bőven kitart addig, ugyanis 702 oldalas és ahogy mondja, eddig nem is túl izgi…  Úgyhogy bocsi, de, most nem jó ötlet a könyv.
Hogy akkor mit is? Kb. mint tavaly… Ruha, parfüm, táska, bizsu, toll-ceruza-füzet, trendi csajos mütyűrök… Jobb ötletem nincs, konkrétat pedig ha lenne se, írhatnék. Ja, de annyit azért súghatok, hogy a bagollyal díszített dolgokat imádja, akárcsak az anyja. :)
Ha színben vagytok tanácstalanok, csak annyit mondanék, hogy zöld, szürke, sárga, barna és kék ne legyen… (Martina! Egy hozzászólásban kéretik ezt pontosítani, mert már én sem vagyok teljesen képben.)
Ami  fontos, és változás tavaly óta: TWILIGHT STOP! Elég volt.  Nem lesz őszinte a mosolya, ha valami ilyet rejt a csomagolás.

APA
Szerintem idén is ő okoz majd Nektek a legtöbb fejtörést. Bárcsak tudnék segíteni…
Ha módotokban áll, akkor egy Star Trekes flipperrel igazán nagy örömet szerezhettek neki – bár tartok tőle, hogy idén sem kell azon vitáznunk, hogy hol legyen a helye.
Ami nem változott: alkoholt nem fogyaszt. Parfüm, dezodor jöhet, arcszesz inkább ne. (az is alkohol)
Sci-fit szereti, de csak a minőségit. És ha sci-fi, akkor inkább könyvben gondolkozzatok, mint filmben. 
Ezen kívül még néhány kulcsszó: foci, történelem, barkács…

ANYA
Végül én jövök. Hogy én minek örülnék? Sorolom…
Nagyon szeretnék végre végigaludni egy éjszakát. Évek óta nem sikerült hol ezért, hol azért. Azt hiszem ez rámférne…
Szeretnék kb. 20 kilóval kevesebb lenni. Vagy várjunk csak… Ezt inkább majd az újévi fogadalmakhoz írom, aztán meglátjuk.
Szeretnék elmenni moziba és megnézni egy korhatáros filmet. (A kulcsszó nem a borzongás, vagy a szex, hanem az, hogy NE rajzfilm legyen… Bár… Na jó, akkor egy rajzfilm a lányokkal, de vödörnyi kukoricával és literes kólával.)
Wellness hétvége, gyertyafényes vacsora… Folytassam? Jó, de maradok inkább a tárgyi dolgoknál gyanítom, hogy azokra nagyobb esélyem van.
Van néhány könyv, amit szeretnék elolvasni, de még nem vettem meg, és karácsonyig nem is fogok:
Agatha Christie: Életem  
Laura Thompson: Agatha Christie – Egy angol rejtély
Jared Cade: Agatha Christie és a hiányzó tizenegy nap
John Curran: Agatha Christie titkos jegyzetfüzetei
Baráth Katalin: A fekete zongora
Ezeken kívül szeretem az életrajzi- és dokumentumregényeket. Vass Virágos, Fejős Évás stb… romantikus szenvedésektől szeretném továbbra is elhatárolni magam.
Szakácskönyvre nincs szükségem, általában fejből, ha úgy nem megy, akkor Horváth Ilonából, vagy a Mindmegettéről főzök.

A facicákat még mindig imádom, akárcsak a lógólábú kerámia manócskákat, vagy az elefántokat.

Úgy hirtelen ennyi… A lista szerintem még módosul.

Köszönjük szépen, hogy végigolvastátok, és hogy lehetőségeitekhez mérten idén is törekedtek arra, hogy örömet szerezzetek a választott ajándékkal!
Tudjátok ugye, hogy jövőre nehezebb dolgotok lesz, mert bővül a listánk?  Úgy fog kezdődni, hogy: MIRON… :)

Köszönjük Jézuska Neked is a segítségedet abban, hogy nagyon szép legyen az ünnepünk! (Légyszi nagyon figyelmesen olvasd végig a levelet, ki ne felejts valamit!)

Családunk nevében,
ANYA

Karácsonyi ovis fotózás

Készen lettek a képek. Nem most, már vagy egy hete, csak kellett ez az egy hét hozzá, hogy megszokjam a látványt…
Szerintetek melyik a kevésbé rossz, a grimaszolós, vagy a hunyorgós?

Most már egészen biztos vagyok benne, hogy akárcsak tavaly, vagy azelőtt, idén is megyünk Ágihoz…

Félreértés, pomping és a titoktartás

Félreértés

Este Éjjel az ágyban:
Mincsike: – Martina!
Anya: – Mincsike! – suttogom - Martina már alszik!
Mincsike: – Jaa! – mondja meglepetten, majd folytatja, ahogy csak kifér a torkán:
- Martinaaaaaa!

Pomping

Andi: – Mivel játszottál ma az oviban?
Mincsike: – Pompingeztem.
Andi: – Pomping?
Mincsike: – Igen! Pomping.
Andi: – Ping-pong, nem?
Mincsike (mérgesen): – Nem jól mondod! Pomping!
Hogy tényleg ping-pongozott-e az oviban azt nem tudom. Azt sem, hogy van-e egyáltalán ping-pong az oviban. Azt viszont igen, hogy tutira erre gondolt, mert később elmagyarázta, hogy a pici labdához van ütő és az a pomping.

Titoktartás

Mincsikém keresztszüleivel sajnos idén is korábban kellett Mikulásoznunk és Karácsonyoznunk. Sőt, ha jobban belegondolok, a múlt heti gyros-party – jelzem tudok mást is főzni, de amikor ez olyan finom – egyúttal előszilveszter is, Martina szüli-névnap, Miron szülinap és Nőnap is volt egyben… (Nem hagytam ki semmit?) Na de a lényeg most nem is ez. Becsomagoltam az ajándékokat, persze Mincsike is látta. Amikor megjöttek a vendégek, Mincsikém szinte azonnal ezzel indított:
- Anya csomagolt nektek ajándékot! Egy könyvet és egy társasjátékot!
(De tanultam az esetből, úgyhogy Martina nem érdemes faggatnod!)

Barbapapa

Az én korosztályom talán emlékszik még Barbapapára… Egy ideje az egyik üzletben felfigyeltem rá, hogy nem csak az agyonunt macsek díszíti a gyerekruhákat, hanem a Barbacsalád tagjai is. Hiába kerestem a neten, nem találtam magyar nyelvű mesét, hogy Mincsikének megmutathassam. Ha bárkinek birtokában van, vagy csak tud egy jó lelőhelyet, légyszi mindenképpen ossza meg velem!
Mincsikém ebben az üzletben beleszeretett egy pizsibe. Előfordul nála ilyen. Legutóbb pont ugyanitt jártunk ugyanígy, amikor egy tüllszoknyás csodával kellett a pénztárhoz mennünk. Akkor kicsit visszafogottabb volt, mint most. Most ugyanis határozottan, ellentmondást nem tűrően kijelentette, hogy ő ezt bizony AKARJA.
Oké, végülis nekem is tetszett, bár nem pont az, hanem egy ugyanolyan, de világosabb színű. Lehetetlenség volt le, illetve rábeszélni. Leakasztotta a neki tetszőt, és fél órán keresztül hurcolta utánam, amíg én nézelődtem. Egy idő után ráeszmélt, hogy neki ez annyira tetszik, hogy vehetnénk akár kettőt is, és akkor egy ideig két egyformával követett. 
A legaranyosabb mégis akkor volt, amikor meglátta, hogy egy kislány közeledik felé. Odarohant hozzám, majd izgatottan ezt mondta:
- Nem fogom engedni, hogy ez a kislány elvegye tőlem! :)
Persze én nem láttam ilyen szándékot a kislányon, de igaza van Mincsinek, sose lehet tudni…
Ez az a pizsi:

Képek, amiket még nem mutattam…

Júliusi kép, a szülinapi ajándékkal…
(Gigi, a felső ismerős? Mikor is hordta Lizzy – aki Mincsivel egyidős ugye – 2 éve? Na jó, itt már Mincsire is szűk volt…)

Kalappróba a H&M-ben…

Mini lépegető, mert nem lehet elég korán kezdeni…
Volt futópad, bicikli és evezőgép is. Komolyan van, aki ezt megveszi? Mondjuk Mincsikém élvezte…

Ezt csak úgy, mert édes…

Kisház a Brendonban, ahova mindig muszáj bemászni…

Egy reggeli álmos kép, indulás előtt.
(Van ám másik ruhája is, de most ez a kedvenc - Anya kedvence.)

A nagy kupakgyűjtő…
(Köszönjük szépen Magdi néni ezt a rengeteget!)
Az oviban van egy gyűjtőkosár, és csak akkor indul jól a reggelünk, ha van mit beledobálni. Bár ma már láttam rajta, hogy legszívesebben megtartaná az összeset, de NEM, nem azt nem engedem!!!

A várva várt találkozás

Egy ideje adós vagyok ezzel a bejegyzéssel, de halogattam. Halogattam, mert azt akartam, hogy legalább annyira jó legyen, mint amilyen az a nap volt, amelyiket felidézem vele. Na azóta már kicsit lejjebb adtam, úgyhogy belekezdek…

Gigi barátnőmet és imádnivaló kislányát, Lizzyt vártuk látogatóba. Közel 2000 km van közöttünk, így sajnos ez nem egy mindennapi esemény nálunk. Budapesten voltak egy hétig, és ugyan sűrű programjuk volt, de beütemeztek minket is.
Tudtam, hogy melyik vonattal érkeznek, de gondoltam indulás után még rácsörgök, hogy pontosítsuk az állomást, ahol majd Apa várja őket. Nem vette fel… Sebaj, írtam smst. Semmi reakció. Hívtam a másik telefonján, írtam smst arra is, de ugyanez a helyzet. Apa kiment az állomásra, de a vonat továbbment anélkül, hogy vendégeink leszálltak volna róla… El nem tudtam képzelni, hogy mi lehet. Felmerült ugyan, hogy elhagyhatta a telefonját, de gyorsan elvetettem, mert az tavaly történt, ráadásul tudtam, hogy kettő van neki, és kizártnak tartottam, hogy egyik se legyen nála. (Pedig de. Egyik se volt nála.) Kínomban géphez ültem, hátha Facebook-on, vagy Skype-n üzent valamit. Skype villogott is, de nem ő írt, hanem közös ismerősünk, Ági. Kb. ezt: Gigiék várják Apát csak nem azon az állomáson, ahol ő várta őket, hanem a következőn és Timi (Gigi nővére) telefonján tudom elérni. (Nagyon köszi Ági!!!) Hatalmas szerencse, hogy Gigi rábeszélte Timit, hogy jöjjön el velük, így nem maradtak telefon nélkül. Viszont Timinek nem volt meg az én számom, egyetlen kapcsolódási pontunk Ági volt – aki szintén nem tudta az én számomat, de netes elérhetőségeket igen… (Kicsit bonyolult tudom, de tehetek én róla???) Lényeg a lényeg: ugyan kárba veszett egy értékes óránk, de a végén minden szerencsésen alakult.

Lizzy nagyon szeretnivaló kislány, mindannyiunkat elvarázsolt. Timinek pedig külön örültem - nagyon köszi, hogy eljöttél! (Remélem legalább Veled, Veletek gyakrabban tudunk majd találkozni.)

Az egyik kedvenc képem:

Itt éppen tévét néztek…

… és itt is… Na jó, a kulisszák mögül jelentem, hogy ez nem teljesen ösztönös póz, szükség volt némi buzdításra…
És ami a fenti képen nem látszik:

Később, amíg mi Timivel tényleg olyan komoly dolgokról beszélgettünk, mint ahogy látszik…
… Gigi is kedvet kapott egy kis tévézéshez…
Bár az is szóba került, hogy megágyazok, mert a gyrosos tele pocak igen álmosító volt.
Apropó gyros, és gyorsan kanyarodjunk vissza kicsit a pöttömök tévénézős képeihez. Mincsike miután megette a sokadik pitadarabját, kért még egyet Martinától. Martina Lizzyt is megkérdezte, hogy kér-e, de Lizzykém annyira nézte a tévét, hogy meg se hallotta.
Martina: – Mincsi, kérdezd meg Te Lizzytől, hogy kér-e.
Mincsike (miközben már majszolta a sajátját): – Kérsz? – Lizzy nem válaszolt, hanem fogta, és kikapta Mincsi kezéből a pitát. Beleharapott, majd visszaadta. Mincsike arca először döbbent volt, majd megörült és nevetve mondta: – Köszi, hogy visszaadtad!

Még egy kép rólunk, mielőtt meggondolom magam:
Konfliktus-gyanús helyzet, de megoldották, nem volt gond. Nagyon jók voltak együtt a csajok, megszakad a szívem, hogy nem lehetséges ez gyakrabban…
Annyira szép idő volt, hogy úgy döntöttünk, kimegyünk picit az udvarra hintázni. Lizu tündéri volt ekkor is… Neki jutott eszébe egyedül, hogy előbb össze kell pakolni. Majd eljátszotta, hogy az ő apukája mit szokott mondani, amikor ilyen nagy a rendetlenség.
Nagyon elfáradtak…

Lizzy szegényem hazafelé el is aludt a vonaton…

Nagyon jól éreztük magunkat, szerintem sokáig emlegetni fogjuk – köszönjük Nektek lányok!
Erről a felejthetetlen napról egyébként Gigi is megemlékezett itt – olvassátok el Ti is!

Perölin, Májköri és Sziszari

Mincsikém ezeket a neveket adta a babáinak.
Gondoltam egy bejegyzést megérdemel. Májköri fiú, a másik kettő lány… Úgy tudom, egyelőre egyik sem anyakönyvezhető Magyarországon. :)

Köszönjük szépen a sok ránkgondolást, Mincsike sokkal jobban van, hétfőn már megy oviba is.
Ezen a képen éppen az ovis fényképezésre indultunk… Tartok tőle, hogy az aznapi képek közül ez sikerült a legjobban.

Egy éjszaka története…

Előre szólok, hogy aki a címből ítélve némi romantikára, illetve pikáns részletekre számít, az csalódni fog. Jelzem azt is, hogy az olvasottakat csak a legszükségesebb mértékben vizualizáljátok. Az előforduló szóismétlésekért pedig elnézést kérek, hiába kerestem, nem találtam megfelelő szinonímát a hányás szóra. Akkor kezdem…

Mincsikém sajnos vasárnap délutánra benáthásodott. Láza nem volt szerencsére, de nagyon erős, száraz köhögés és sűrű cucc a nóziból az volt bőven. Ilyenkor mindig kétségbeesek… Hiába kezdtem bele anyaként másodszor az ovisévekbe, gyógyító rutinom az nulla, hiszen szerencsére még a nátha is többnyire elkerülte a lányokat.

Az első nehézséggel mindig a gyógyszerbeadásnál szembesülök. Két kanállal tuti a kanapéra/ruhájára/ruhámra/hajára/falra/földre stb. kerül, mire a harmadik talán be azon a mikroszkópikus résen, amit a száján találok. Ha ezt a harmadikat azonnal nem köpi ki, akkor pár pillanat múlva kihányja. Azt mondjátok hogy keverjem bele valamibe? Próbáltam, nem működik az sem. Szájon át tehát elég nehézkes.
A kúpból már kinőtt - én nyomtam befelé, ő kifelé. Komoly harc volt ez is.
Orrcsepp - és most itt rátérnék az éjszakánkra. Nem tudom melyik testnyílásán vette szegényem a levegőt, talán a fülén, mert annyira el volt dugulva mindene, hogy máshol esélye se volt. Oké, erre jó az orrcsepp. Igen ám, de hogyan… Lefogni nem nagyon tudtam, részben a nagy hasam miatt, részben pedig azért, mert minden porcikájával ellenkezett. Apa végre mélyen aludt, zavarni nem akartam, hiszen napok óta nem sikerült neki fogfájás miatt. Martinát nyilván nem zaklatom, mert reggel suli…
Tehát van egy ordító gyermek, és egy orrcsepp. Falhoz támasztom, mármint az ordítót. Közben Apa felébred, már nyitnám a számat, hogy arra kérjem jöjjön, fogja le, de ő teljesen másképp látja a helyzetet: “Ne kínozd szegényt, hagyd aludni!” Köszi Apa… Nem részletezem tovább, megoldottam. Megnyugodott, visszafektettem.

Ezután pár perc alvás következett – mármint Mincsi részéről – majd a köhögése ébresztette. Bár térdelőrajtban vártam, hogy mikor kellek, nem értem oda időben. A haja, az ágynemű, az ágybetét, a pizsije, a fal, a szőnyeg, az ölelős plüssök – mindenhová jutott hányás az első körben. A másodikban engem vett célba, de a végére azért eljutottunk a fürdőbe, bár a pontos útvonalunk egyértelműen lekövethető volt.

Rutinos voltam egyébként az előző éjszakából kiindulva, mert az elalvás előtti kakaóját lecseréltem mézes teára. Arra gondoltam, hogy ha már elkerülhetetlen, kevésbé lesz  megrázó a viszontlátás, hiszen mégiscsak víz alapú lötyiről van szó.

Na de elkanyarodtam kicsit… Fürdés, hajmosás, öltözés, ágyneműcsere, szőnyegtisztítás, felmosás… Mindez éjfél után, de annyi baj legyen. (Azt a részt most kihagynám, hogy a takarítandó adag duplájára nőtt időközben, hiszen az én gyomrom is elég labilis…) Sikerült türelmesnek maradnom még akkor is, amikor zoknicserekor sort kerített a szokásos lábujjköz vizsgálatra – sorban lapozza a lábujjait, zokniszöszt keres, és távolít el, ha talál… Nagyon precíz, mindig talál, és egyenként átadja nekem. Közben persze végig mondta a magáét, álomnak jelét nem láttam rajta és szerencsére betegségét se nagyon. Végül sikerült rábírnom, visszafektettem.

Az elalvására még úgy fél 5-ig sajnos várnom kellett.
Ez idő alatt voltunk 9x pisilni – 4x Mincsike, 5x én, és volt 2 kakilásí kísérlet is az ő részéről. Kb. 20x felráztam a párnáját. 50x betakartam. 100x elmondtam, hogy “itt vagyok Kicsim, de most már próbálj meg aludni”, miután sírósan elhagyta a száját, hogy “anyaaa”. Minden egyes nyikkanására ugrottam – ismeritek, amikor hirtelen erős motiváció hatására fekvésből egyből állóhelyzetbe kerül az ember, az ülést, mint átmeneti állapotot határozottan átugorva… Na valahogy így csináltam én is órákig, hasizom nélkül. 
Mire elaludt volna, a szomszéd kutyái zendítettek rá, és az ijesztette meg. Amikor sikerült elaludnia, rosszat álmodott és felriadt. Vagy elaludt, én odaosontam lábujjhegyen, de belerúgtam az elemlámpába, ami akkorát csattant a falhoz érve, hogy erre is felébred. Aztán az is előfordult, amikor a telefonomat használtam világításnak, hogy meglessem rendesen be van-e takarva, és a fejére ejtettem. Persze, hogy felsírt… (Igazad van Gigi, tényleg könnyen kicsúszik az iPhone, le kell cserélnem az újra az szögletesebb – Apaaaaaaa!)
Nem részletezem tovább. Nagyon keveset tudott aludni, én pedig még annyit sem, de ez zavar mondjuk a legkevésbé.
Rosszul viseli. Nincs hozzászokva, így két köhögés miatt már képes sírni. “Annyira rossz ez a köhögés…”
Most napközben talán 1 fokkal jobb a  helyzet, keveset köhög, azt is szaftosabban, és az orrát is jobban ki tudja már fújni.

Az ovis karácsonyi fényképezésről sajnos lemarad. Nincs az a Photoshop, amelyik megbirkózna szegényem náthás pofijával.
Ha így folytatjuk, nagycsoportra talán elmondhatjuk, hogy beszokott…

Szorítsatok, hogy gyógyuljon meg mihamarabb a kis hisztérikám, mert megszakad a szívem.

Amint kicsit javul a helyzet, és kipihentebb leszek én is, jövök egy igazi élménybeszámolóval, és írok listát a Jézuskának is, mint tavaly….