Valamit akarok!!!

Elegem van ebből az esős időből. Hideg van és sötét.
Mincsike nyűgös. Egész nap csak nyafog, hisztizik, vagy eszik. Olykor párhuzamosan csinálja ezeket.

A leggyakrabban ezt a mondatot hallani tőle: “Valamit akarok!”. Ilyenkor próbálok a gondolataiban olvasni, de többnyire kudarcot vallok. “Nem erre gondoltam” – a válasz, ha adok neki “valamit”. Hogy mi az a "valami”, amit szeretne, az legritkább esetben derül csak ki. Néha mázlim van, és kapok egy kis segítséget, mert hozzáteszi: “találd ki mit!” (Köszi!!!)

Pár napja együtt voltunk bevásárolni. Itthon, miután elpakoltam mindent a helyére, megjelent Mincsike, és kért “valamit”.
- Mi az a valami, amit szeretnél? – kérdeztem tőle.
- Valami, amit a boltban vettünk.
Elővettem csokit, pudingot, joghurtot, ropit, pogácsát, de egyik sem felelt meg neki.
- Valami gömbölyűt, amit a boltban vettünk!
Gömbölyű, gömbölyű… Keresgéltem, találgattam, majd Apa kisegített:
- Kindertojás! Azt add oda neki!
Odaadtam. Illetve odaadtam volna, ha megfogja, nem pedig seggre vágja magát a hisztitől.
- Nem erre gondoltam! Ez háromszögletű! Én gömbölyűt akarok!!!

Na itt adtam fel, mert elveszítettem az egyetlen támpontot, ami a “valami” alakjára vonatkozott. Ha Mincsikémnek a tojás az háromszögletű, akkor milyen alakú “valamit” keressek, ami számára gömbölyű??? A színére ezek után rá se mertem kérdezni.

Mennyi jár az exemnek?

Neeem, szó sincs válásról, osztozkodásról, köszönjük szépen minden rendben velünk. (Szeretlek Apa!)

A fodrászomról van szó. Pontosabban a VOLT fodrászomról.
Valamikor az év elején ismerősi ajánlásra bejelentkeztem hozzá, majd nagyon elégedetten távoztam. Gyors, ügyes fiú, elfogadható áron. Visszamentem hozzá, később vittem Martinát is, majd a barátnőmet is. Örültem, hogy életemnek egyik kényes területe miatt nem kell már paráznom.

A héten is nála jártam. Amit kértem tőle: kicsit élénkebb vörösre fesse a hajamat (nem jött össze), tegyen bele csíkokat hátra is (tett, de csak én tudom, mert nem látszik), vágjon belőle kb. 3 centit (épphogy lecsípkedte, de azt is csak azért, hogy ezt a tételt is hozzáadhassa a végén), szárítsa be (megtörtént, bár hátul, alul vizes maradt).

Amit nem kértem és kaptam: 10 perces fejmasszázs a tanuló előadásában a hajmosóban, amíg a fiú végzett egy hajvágással.

3,5 óra alatt végeztem. (Rátok bízom, hogy ez sok, vagy kevés. Mivel hajügyről van szó, nekem sok.)

- Tetszik? – kérdezte, és egy nagyon összetett, véget nem érő mondattal tálalta, hogy ő mit gondol róla. Egyértelműen magát dicsérte, bár úgy hangzott, mintha velem tenné.
- Tetszik hát – csak már szabaduljak. – Mennyivel tartozom? – kérdeztem az ilyenkor szokásosat.
Fiú számol, félig hangosan, félig magában, majd néhány elszólással küldi felém a jeleket, hogy hálával tartozom. Ilyenekre gondolok: “de ez nem érdekes”, “ez ajándék” stb. Túl sokáig számolt. Közben közölte, hogy három doboz festék van a hajamon. (Kettő, meg egy fogkefényi hurka, de nem vitatkoztam.) Ismertette az összeget: 18.600. Később kérésemre kénytelen volt ezt még vagy kétszer elismételni, amíg végül meggyőződtem róla, hogy elsőre is jól hallottam.  Mit mondjak, sokkolt az összeg. 15 ezer forint volt nálam, mert álmomban sem gondoltam volna, hogy ennél többet kell, hogy kivegyek. Odaadtam neki. Mivel nem értem volna már vissza zárásig a hiányzó összeggel, ma pedig nem értem rá, még mindig tartozom.

Szerintetek mennyivel? 3.600 forintot vigyek neki? Vagy adjak borravalót is, mint ahogy úgy általában illik? Legyen 4 ezer? Vagy 5??? De akkor kereken 20 ezerbe került a hajam!!! Nem sok ez egy kicsit?? Annyira pocsékul érzem magam ettől a lenyúlástól…

Mincsi a szerény…

Apuka: – Majd hétvégén elmegyünk egy játékboltba és választhatsz magadnak valami szép játékot. Milyen játékot szeretnél?
Mincsike: – Én nem szeretnék játékot. Inkább egy szép nadrágot szeretnék!*

Szegény kislány, sajnáljátok Ti is ugye? :)

*Na jó, némi valóságalapja van a panaszának. A 98-as nadrágok derékban túl szűkek, vagy össze se érnek, és a száruk rövid. A 104-es derékban jó, de nagyon hosszú még a szára. De ettől még VAN nadrágja.
Legyen már jóidő, hogy ezt a két méret közötti időszakot átvészeljük rövidnaciban!

Kisoroszlán

A hisztis videó elgondolkoztatott kicsit. Kerestem a miérteket, és egy választ a kérdésre: hol rontottam el? Aztán egyszer csak megvilágosultam: sehol! Én nem hibáztam. A bolygók állása miatt van az egész. :)

Mincsike Oroszlán. Ami pedig a helyzetet súlyosbítja, az aszcendense is az.

Mert nézzük csak, milyen is egy Oroszlán gyermek…
(Internet segíts!)

Eleven, nagyhangú, örökmozgó. – stimmel, akárcsak a többi: Az Oroszlán gyermekkel igen nehéz bánni már az első naptól kezdve. Újszülött korától kezdve irányítani akarja az egész családot. Ha szülei pihenésre és nyugalomra vágynak, akkor hamar rá kell döbbenniük, hogy a kis Oroszlánnal ez nem megy.
A figyelem középpontja az ő kibérelt helye. Persze, hol is lenne máshol…
Ha valamire nehezen lehet rávenni, akkor hiúságán keresztül kell megközelíteni. Azt ugyanis nehezen tudja elképzelni, hogy lehet valami, amiben nem ő a tökéletes. 
Nagyszerűen eljátssza a beteget, ha kényeztetést szeretne, az ártatlant, ha valami rosszat csinált. Ajajj, de még mennyire! Ez persze nem azt jelenti, hogy csal. Ő (és a Kos) a legőszintébb jellem valamennyi csillagjegy közül. Végre valami jó, ugye lesz még?
Nagyon nehezen viseli a gorombaságot vagy a durva kritikát. Képes arra, hogy belássa a hibáit, de nem mindegy, hogy mindezt féltéglaként vágjuk hozzá, vagy sztaniolpapírba csomagolva, kedvesen nyújtuk át neki. Nehéz meggyőzni, mivel nagyon határozott elképzelése van mindenről és mindenkiről.
Heves vérmérséklete magával ragadó. Emellett a legelragadóbb gyermek az összes csillagjegy szülötte közül, mert bármennyire uralkodó alkat, mégis kellemes és érdekes vele az élet, folyamatosan ellensúlyozza „főnöki” szerepét csodás humorával, mellyel folyamatos jókedvet generál maga körül.
Leginkább a tehetetlenség tudja legyűrni, amikor nem lát megoldást egy helyzetre vonatkozólag. Ez is mennyire igaz… “Én ehhez túl kicsi vagyok!”- szokta mondani sírva, ha valami nem sikerül neki.

Akinek az Oroszlán jegyében született a gyermeke, sokat gyönyörködhet benne, hiszen vidám, játékos, szelíd és boldog. És okos, és gyönyörű. :) Persze csak addig, amíg a játékszabályokat ő határozhatja meg. Ha bármit rákényszerítenek, akkor óriási jeleneteket rendez, amíg célját el nem éri. Akkor érzi jól magát, ha testvérein és szülein uralkodhat, vagyis körülötte forog a világ. Ezt olyan kedvesen tudja tenni, hogy a környezetében élők észre sem veszik, hogy a családban átvette a hatalmat. Szóról szóra igaz. Nem folytatom, bár lehetne…

Összegzésül: Mincsike így imádnivaló, ahogy van, még ha olykor kicsit nehéz is vele.

Záró gondolat: Van ám nekünk még egy Vízöntőnk is, aki szintén imádnivaló. Nem fogom kiteregetni a lapjait, csak egy mondat erejéig: A Vízöntő gyermek egyedülálló személyisége sajátos nevelést és elfogadást igényel. TUDJUK!

Mincsi hiszti

A videót nem ajánlom azoknak a kedves olvasóimnak, akik gyermekvállalás előtt állnak!

A mi hintánk…

A hétvégéről még nem is meséltem, pedig már itt van a következő is. Nem örülök, hogy így megy az idő, lassan kezdődik az ovi, én pedig mehetek dolgozni. Na jó, ezt most itt gyorsan be is fejezem… tehát a hétvége…

Jó volt. Mincsikének talán kicsit túl jó is. Pénteken a Dédi kényeztette, szombaton a Keresztszülők és Magdianyusék, vasárnap megint a Keresztszülők, majd délután, amikor hazajött, ez a látvány fogadta:

Mincsikének is van most már saját játszótere!!!

Nagy volt az öröm és tart azóta is. (Tegnap délutánra ugyan esőt rendeltem – na jó, azért nem ennyit – mert már letapostam a füvet, annyit álltam a hinta mellett.)
Vasárnap elővettük Martina régi járgányát is. Mincsike azt se tudta hirtelen mihez kezdjen ezzel a sok jósággal, nem győzött betelni velük.
Estére úgy belefáradt a sok élménybe, hogy sikítós hisztikkel reagált. Bevallom, bár nem sokat voltam vele a két napban, nagyon vártam, hogy elaludjon végre. (Mint tudjuk, nem szokta elkapkodni.)

Amikor másnap a Keresztszülőknek jeleztem, hogy itt valami tévedés lehet, és hogy jó lenne visszacserélni ezt a kislányt, mert nekem az én Mincsikém kell, akkor nem nagyon értették, hogy miről beszélek. Azt mondta Andi, hogy velük jó és szófogadó kislány volt, semmi hiszti. Ez számomra egy elég elkeserítő jóslat volt a jövőre nézve. Amit eddig csak találgattam, az most tisztán körvonalazódott. Mincsike itthon tombolós, máshol mintagyerek lesz. Vagy már az is. Legalábbis, ami a tombolást illeti. Pedig úgy bíztam a fordítottjában!

Mincsiszáj

Mincsike: – Mi volt ez?
Anya: – Nem tudom, én nem hallottam.
Mincsike: – Akkor majd én megnézem mi a szar volt ez!

***

- Nézd Mincsike, milyen óriási hegy van ott!
- Nem tűnik olyan óriásnak… szerintem kicsi!

***

Mincsike: – Apuka kinyírta már a szüvet?
(szű=fű, kinyírta=lenyírta)

***

Mincsike: – Nagyon csapod ezt a legyet?
(nagyon csap=agyoncsap)

***

Étkezőasztalnál ülünk. Andi, Peti és én. Mincsike áll, és telefonál… nekem.
Anya: – Mincsike, mit csinálsz?
Mincsike: – Öööö… a Petivel nézzük aaa… az Andit!

***

Végezetül, ha megkérdezitek Mincsikét, hogy “anya mit csinál?” és az a válasz, hogy “egész nap hasal”, akkor légyszi ne azt gondoljátok, hogy órákig az ágyon heverészek, hanem azt, hogy vasalok!

Cserebogár invázió

Szuri

Mincsikém tegnap megkapta a kullancs elleni harmadik ismétlő oltást. Nagyon ügyes volt, de a doktor bácsi is.
Azt tudni kell, hogy a doktor bácsi látványa is elég Minervának egy kiadós síráshoz. Pedig házhoz jön, nincs rendelőszag, fehér köpeny, rossz emlék. Az elkeseredése akkor tetőzik, amikor kezdem vetkőztetni. Utána a szokásos hallgatózás, hasnyomkodás és torok-kukuccs közben sincs esélyem, hogy egy szót is váltsak az orvossal, mert úgyse hallanánk egymást Mincsitől.
Sírás után fél  óra hüppögés jön, nagyon nehezen nyugszik meg.
Tegnap kicsit máshogy alakult. A vizsgálatok után magamhoz szorítottam, vigasztaltam és valami csoda folytán elhallgatott. A doki határozottan elkapta a karját, és sutty, már bele is nyomta a cuccot. Az én kis Hősöm pedig meg se nyikkant.

Miután elment az orvos, megbeszéltük a dolgot Mincsikével.
- Mit csinált veled a doktor bácsi, meghallgatta a szivecskédet?
- Igen.
- Utána megnézte a torkodat?
- Igen.
- És adott egy szurit??
- Neeem, azt nem adott.
Ezért írtam, hogy mindketten ügyesek voltak.

Itt éppen be van “pólyázva”, mert kisbabásat játszunk… Naponta legalább 10x…

Minervának

Sokáig harcoltam a Noémiért, de Apa nagyon nem akarta. Aztán pár napig Virág voltál, de éreztem, hogy ez nem az igazi.
Mivel magánhangzóra végződik a családnevünk, mindenképpen olyat szerettem volna, ami mássalhangzóval kezdődik, mert úgy hangzik szépen.
És mi más is lehetne ez a mássalhangzó, ha nem az “M”. Leéleztem az utónévkönyvet ennél a betűnél, és barátkoztam a lehetőségekkel. Amikor a Minervához értem, kimondtam hangosan, és Apa is egyből mondta, hogy ez jó lesz! Miért is nem jutott eszembe előbb…
Minerva… A római mitológiában a tudomány és a művészetek istennője volt… Igen, ez jó lesz, nagyon jó és szép.
Remélem Neked is tetszeni fog, ha nagyobb leszel, és szeretni fogod a neved.

Minerva

Dupla ünnep ez a mai nekünk, úgyhogy most megyünk és Neked is széppé tesszük, veszünk valamit, aminek örülni fogsz.

Nagyon boldog névnapot Kislányom!

 

Anyukámnak, anyukáknak

“Anyukámat meglepem,
de kicsi a tenyerem
Nem fér bele annyi virág
amennyire szeretem…”
(Cser Gábor)

Cirkusz

Vándorcirkusz állomásozik a városban, és arra gondoltunk, hogy egy kisgyereknek ott a helye. A többség máshogy gondolta, mert alig volt néző, de  sebaj, így legalább kaptunk jegyet a “páholyba”. 
Mincsike eleinte kifejezéstelen arccal nézte a műsort…
 
… aztán megjelent Pityu, a világ legkisebb embere, és Mincsike megrémült… Na jó, nem volt vészes, de inkább oldalra nézett, mint előre. Pedig nagyon rokonszenves emberke volt, de  elsőre egy kisgyereknek talán ijesztő.

Pityuról azt kell tudni, hogy 65 centis magasságával tényleg a világ legkisebb embere. 45 éves, 22 kiló, autót vezet, normál termetű felesége van és főiskolás nagylánya.
Az egész műsor miatta volt egyedül érdekes, egyébként nem sokat ért.
Volt 3 póni, egy ló és egy láma, de ezek közül csak egy póni szerepelt, a többi a cirkusz körül legelészett. Szünetben persze volt pónilovaglás is, amit Mincsike is ki akart próbálni. Nem tudtam eldönteni, hogy élvezi-e, vagy sem, mert az arcán csak az látszott, hogy meg van szeppenve. Most este mondta csak, hogy holnap is el szeretne menni, tehát úgy látszik azért nem volt olyan rossz.
Cirkusz után még volt egy kis hintázás, és persze lufi, utána jöttünk haza.
 

Ábécé

Na jó, ezen még van mit gyakorolni tudom, de azért elsőre nem rossz, ugye? :)
Igen kikerekedtek a szemeim, amikor először meghallottam és beazonosítottam, mert bizony nem tőlem tanulta. (Igggen, ezt az elektromos bébiszitter tette vele…)