2009. december 31., csütörtök

B.U.É.K!

Eredeitleg úgy terveztem, hogy a jókívánságokat majd elmondja helyettem Mincsike. Hiába kergettem azonban kamerával egész nap, nem volt hajlandó együttműködni. Úgyhogy íme a “bosszúm”:

18yh9-104-1

  Csak Jót Nektek 2010-re!!!

2009. december 29., kedd

Ha Mincsike szomjas…

A vízadagolót valójában már tavaly felfedezte… Odament a kis bizonytalan lépteivel, lenyomta, én pedig nem győztem feltörölni, hogy nehogy elcsússzon. Aztán szerencsére valahogy elfelejtette.
Mostanában újra sláger. Simán kiszolgálja magát. Amikor mondom neki, hogy várj, majd én segítek, ez a válasz:
- Majd én segítek magamnak!
De legalább nem kell neki a cukros lötty, mert így még a víz is szinom.

2009. december 27., vasárnap

A mi karácsonyunk…

Sajnos vége… Utálom, hogy vége… Hiányzik a készülődés. Ugyan még itt a karácsonyfa, így egy kicsit még itt a karácsony is, de azért ez már nem ugyanaz….

IMG_3101kicsi A karácsonyfánk…
10 sor ág, amit egyenként kell kihajtogatni, majd bedugni. 4 égősor, 400 égő…  Hmm… Élőben szebb. A fa alatt látszik az ajándékok egy része. Ami piros és rénszarvasos, az Mincsikéé. Martináé se kevesebb, csak kevésbé méretes.

 

IMG_3214kicsi Egy közelebbi…
Raindrop, Niki, hogyan kell szép képet készíteni egy karácsonyfáról? Vagy bármiről, ami világít???
Mincsike egyébként nagyon meghatóan boldog volt, amikor meglátta a fát. Azóta is minden nap újra örül neki, és gyönyörködik a díszekben.



IMG_3208kicsiSzüleim fája.  Előtte egy csodaszép fabölcső, amit Apukám csinált.

 

 

 


 

 

IMG_3136kicsi

IMG_3139kicsi

IMG_3164kicsi

Nem tudok kiemelni semmit, hogy Mincsike minek örült a legjobban. Mindennek.
Kapott babakocsit, dokikocsit, takarítókocsit. (Lehet, hogy lassan ki kell költöznünk a nappaliból, hogy elférjen minden játék.) Mesekönyv, Thomas, Spongyabob, fúrógép, pénztárgép, fajátékok… Persze a felsorolás nem teljes. Mindezek ellenére, ma  arra kért Mincsike, hogy öltözzünk fel, és menjünk el egy játékboltba, mert ő új játékokat szeretne! Elrontottam volna valamit???
Végezetül mutatom a nappali állapotát, ajándékbontogatás után:


 

2009. december 26., szombat

Karácsonyi mondóka

Jelentem, TÚLÉLTÜK!!!
Majd jövök élménybeszámolni, és képeket mutatni. Addig is egy kedves emlék… (Én mondtam a “hét hattyú…” részt a suliban. Legalábbis úgy emlékszem…)
IMG_2967 

KARÁCSONYI MONDÓKA

Karácsony első napja van,
köszönt és minden jót kíván
egy csíz a csupasz körtefán.

Karácsony második napja van,
köszönt és minden jót kíván
két gerle és
egy csíz a csupasz körtefán.

Karácsony harmadik napja van,
köszönt és minden jót kíván
három veréb-zenész,
két gerle és
egy csíz a csupasz körtefán.

Karácsony negyedik napja van,
köszönt és minden jót kíván
négy nyafka macska,
három veréb-zenész,
két gerle és
egy csíz a csupasz körtefán.

Karácsony ötödik napja van,
köszönt és minden jót kíván
öt szélkakaska,
négy nyafka macska,
három veréb-zenész,
két gerle és
egy csíz a csupasz körtefán.

Karácsony hatodik napja van,
köszönt és minden jót kíván
hat tyúkanyó,
öt szélkakaska,
négy nyafka macska,
három veréb-zenész,
két gerle és
egy csíz a csupasz körtefán.

Karácsony hetedik napja van,
köszönt és minden jót kíván
hét hattyú, tolla tiszta hó,
hat tyúkanyó,
öt szélkakaska,
négy nyafka macska,
három veréb-zenész,
két gerle és
egy csíz a csupasz körtefán.

Karácsony nyolcadik napja van,
köszönt és minden jót kíván
nyolc nyúl a vadász oldalán,
hét hattyú, tolla tiszta hó,
hat tyúkanyó,
öt szélkakaska,
négy nyafka macska,
három veréb-zenész,
két gerle és
egy csíz a csupasz körtefán.

Karácsony kilencedik napja van,
köszönt és minden jót kíván
kilenc kötényes kisleány,
nyolc nyúl a vadász oldalán,
hét hattyú, tolla tiszta hó,
hat tyúkanyó,
öt szélkakaska,
négy nyafka macska,
három veréb-zenész,
két gerle és
egy csíz a csupasz körtefán.

Karácsony tizedik napja van,
köszönt és minden jót kíván
tíz tekergő kéményseprő,
kilenc kötényes kisleány,
nyolc nyúl a vadász oldalán,
hét hattyú, tolla tiszta hó,
hat tyúkanyó,
öt szélkakaska,
négy nyafka macska,
három veréb-zenész,
két gerle és
egy csíz a csupasz körtefán.

Karácsony tizenegyedik napja van,
köszönt és minden jót kíván
tizenegy táncos, tarka úrnő,
tíz tekergő kéményseprő,
kilenc kötényes kisleány,
nyolc nyúl a vadász oldalán,
hét hattyú, tolla tiszta hó,
hat tyúkanyó,
öt szélkakaska,
négy nyafka macska,
három veréb-zenész,
két gerle és
egy csíz a csupasz körtefán.

Karácsony tizenkettedik napja van,
köszönt és minden jót kíván
tizenkét ugra-bugra úr,
tizenegy táncos, tarka úrnő,
tíz tekergő kéményseprő,
kilenc kötényes kisleány,
nyolc nyúl a vadász oldalán,
hét hattyú, tolla tiszta hó,
hat tyúkanyó,
öt szélkakaska,
négy nyafka macska,
három veréb-zenész,
két gerle és
egy csíz a csupasz körtefán.

(angol népköltés, Tarbay Ede fordítása)

2009. december 23., szerda

Boldog Karácsonyt!

“…A világ bármely részén élsz és bárki vagy,
Szeretném, hogy légy ma este egy kicsit boldogabb,
Kívánj igazi ünnepet, kívánj igazabb életet,
Ahogyan én neked…”
(Piramis)


BOLDOG KARÁCSONYT KÍVÁNOK!

IMG_9771 copy

Megy az idő…

És most nem arra gondolok, hogy holnap karácsony.
Arra, hogy ez már a harmadik…

Az első…

Boldog karácsonyt emailA második…
IMG_4045 kicsi És a mostani, a harmadik…
IMG_9753 COPYkicsiEz pedig a 100. bejegyzésem!  
Köszönöm, hogy olvastok. :)

2009. december 21., hétfő

Nemes Nagy Ágnes: Csillagszóró

Sparkler
A barlangvasutat mindig szerettem.
Egy sárkány húzta a Városligetben.
Legalábbis sárkány volt a feje,
zöldből, aranyból minden pikkelye,
a sárkánytestben meg apró padok,
ott kuporogtunk a sötétben,
amíg a sárkány sínen ballagott,
mind sötétebb lett, vaksötét,
és a falból egyszerre csak
kiléptek a mesék.
Felgyúlt a fény, öblöt vetett a barlang,
s Hófehérkét láttuk, a Halhatatlant,
sohasem láttam olyan hófehéret,
mint akkor, ott, a vaksötét után.
Aztán fal jött, majd újabb bábmutatvány,
Jancsi, Juliska és mézeskalács,
s újra sötétség és szívdobogás,
és fény és fal és fény és fal megint,
olyan volt ez a vonulás,
mint egy szüntelen leküzdött veszély,
olyan volt, mint a nappal és az éj,
olyan volt, mintha évszakok között
vonulna lassan ez a sárkány,
és kétoldalt kísérné végtelen
a gyönyörűség és a félelem.
És épp ma délután
az utcán jártam, s láttam, hogy borul
a téli ég barlangja kőre, útra,
az emberkígyó hullámzott a járdán –
barlangvasút volt az az utca,
s láttam kétoldalt a kirakatok
nagy fényeit, amint kiugranak,
láttam talpig selyemben bábukat,
s bársonyra téve óriási tál
úgy fénylett, mint ezüst, barlangi nap.
És kiugrottak az illatok is,
és üdvözöltek: Jó napot!
Frissen pörkölt kávé vagyok.
Én meg olajban táncolok,
de tudhatod: lángos vagyok.
S kopár vadgesztenyék alatt,
ahol kezdődik a sötét,
egy zöld lámpás fényében áztak
jószagú szelídgesztenyék.
S mikor leszállt az éjszaka,
az aszfaltra telepedett
egy fenyőerdő illata.
S oly régi volt, s oly hirtelen jött
e réges-réges-régi szag,
mint nagy fenyőfa-oszlopokon át
az őskorból egy távirat.
S fönt a neonbetűk kigyúltak,
s végigégtek egymás után,
mint a csillagszóró a fán.
Megint kigyúltak és megint letűntek –
nem is tudom, mi szebb: az ünnep
vagy az ünnep előtti délután.

2009. december 16., szerda

Karácsonyi füzet

Az utóbbi időben minden nap arról szól, hogy készülök, vásárolok, rendezkedek, agyalok és csomagolok. (Most panaszkodok, hogy sok az intéznivaló, aztán hogy fog ez hiányozni mondjuk 28-án.)
Hogy el ne felejtődjön valami, nyitottam egy karácsonyi füzetet. Nem hülyeség, gondoljatok csak bele: Minden évben előveszem majd, és hozzáírom az aktuális dolgokat. Érdekes és hasznos lesz visszanézni például, hogy melyik évben mit főztem az ünnepekkor, kinek mit vettem, mennyit költöttem. Így tuti nem fog előfordulni, hogy ugyanazt az ajándékot vegyem kétszer ugyanannak az embernek.

Ami egészen biztos, hogy nem fog szerepelni a füzetemben:

Karácsonyfa vásárlás
A karácsonyfánkat már évekkel ezelőtt megvettük, így arra nem lesz gondunk. Plafonig Mennyezetig érő gyönyörű műfenyőre cseréltük a fenyőillatot, a gyantapucolást, a tűlevél porszívózást, a talpba faragás művészetét és a feszültséget, ami a fa kiválasztásával jár.
Szerintem ez utóbbihoz kapcsolódó élménye mindenkinek van. Nekem így hirtelen egy jut eszembe, a szülői ház utolsó igazi, valaha élt karácsonyfája.
Apukám mindig az utolsó percre hagyta a favásárlást. Ez már eleve feszültséget szült, hiszen nyilván nem a legszebb fák szokta a kereskedők nyakán maradni az utolsó napokra. A feszültség veszekedéssé fajult, amikor Anyukám meglátta Apu last minute szerzeményét. Nem emlékszem már konkrét mondatokra, de kb. ilyenek hangzottak el:
- ez nagyon ronda,
- én ezt nem díszítem fel,
- ennek alig van ága,
- akárhogy forgatom, ez formátlan
- mondtam én, hogy elkapkodták már a szépeket,
- elég lett volna ennek a fele is, stb…
Apukám fogta a fát, és kivitte.
Kis idő múlva büszkén mutatta, hogy sikerült átszabnia. Levágta kisebbre és a leeső ágakat a hiányos részek helyére fúrta és enyvezte.
Gyönyörű, dús és formás fácska lett az utolsó igazi fánk. A következő évben már műfát vettünk.

Szaloncukor kötözés
Csinálja még valaki? Évekig az én feladatom volt. Karácsony előtt pár nappal általában már megcsináltam. A Dédi 24-én órákig bogozta…

Karácsonyi üdvözlőlapok postázása
Bocsi, de én évek óta nem írok senkinek. Kör SMS se megy vicces, vagy szívhez szóló versikével. Tőlem max. egy telefonra, vagy egy e-mail-re számíthatsz, de az őszinte lesz.

Hal beszerzése
Szentestére nem főzök, mert szülőknél eszünk. A többi napra igen, még nem tudom mit, de nem halat.

Fodrászhoz bejelentkezni
Növesztünk, nem vágatunk. Frizurát pedig Martina is tud csinálni, úgyhogy magamat is rábízom. (Most akkor megkértelek, és időben szóltam, jó?)

Nem folytatom…
KARÁCSONY

Ho-ho-hóóóóangyal!

IMG_0787Pont akkora a hó, amekkorát még szeretek. Szép fehér a táj, kellemes a levegő, lehet szánkózni, de autóval se életveszélyes a közlekedés.

Mincsike nagyon élvezte. Segített letakarítani az autómat, közben énekelt, olykor táncolt.
IMG_0770 IMG_0784

Nem volt egyszerű meggyőznöm, hogy most már muszáj bejönnünk. Komoly ellenállást tanúsított, és úgy befékezett az ajtónál, hogy be kellett húznom.
Most várja a holnapot, mert akkor kimegyünk megint.
Úgyhogy légyszi - ha lehet, csak annyi mint ma, de - holnap is legyen hó!!!

2009. december 14., hétfő

A Mikilány és az Angyal…

Naponta nézegetem Ági honlapját, de még nincsenek fent a képeink. Nem bírom én ezt a várakozást.

Tudom, nem könnyít és nem is gyorsít a dolgon, de mutatok néhány tavalyi fotót, olyan szépek. 
És itt még mosolygott.
IMG_4045 kicsi
IMG_4049 kicsiIMG_4054 kicsi IMG_4044 kicsi
IMG_4078 kicsi  Angyalkám
IMG_4033 kicsi IMG_4036 kicsi
Niki! Köszönöm, hogy bejelöltél rendszeres olvasásra, és köszönöm, hogy ezzel felhívtad magadra a figyelmemet. :) Nagyon szépek a képeid!!!

2009. december 11., péntek

A zsákmány…

Mielőtt indultunk volna a fényképészhez, Mincsike még búcsúzóul itthon elesett és szerzett egy helyes kis piros foltot a homlokára. Nem sírt, csak panaszkodott, így nyugodt voltam, hogy nincs nagy baj. Meggyógyítottam néhány puszival, miközben mormoltam magamban egy áldást*.

Odaértünk. Szeretek Ágihoz járni, mert az igaz, hogy évente csak egy, max. két alkalommal teszem, mégis olyan, mintha hazamennék. Mincsike mondjuk nem így gondolta…
Míg tavaly folyton kiment a képből és fél percig nem állt meg nyugton, most annál visszafogottabb volt. El nem mozdult volna mellőlem, amíg Ági elmesélte, hogy ez mennyire nem az ő napja, hogy ma semmi nem sikerül neki és minden ma romlik el – többek között az egyik vakuja is.
Nagyszerű! A legjobbkor mentünk… Mondjuk én jellemzően akkor megyek fodrászhoz is, amikor épp ki van centizve az ideje, mert baromira fáj a foga és várja a fogorvos**. Milyen frizurára/képekre lehet számítani ilyen esetben? Érthető, hogy aggódva hallgattam a fényképezőgép minden kattanását – úgy hangzott ez a katt is, mint az előbb? Mert azt tudom, hogy a baj nem jár egyedül…

Szóval Mincsike kicsit félősen indított. Mosolyogni egyáltalán nem volt hajlandó. Még akkor sem, amikor Apa rénszarvas sapkát öltött és bohóckodott neki. Az egész stúdió zengett már, mi úgy nyihogtunk, de Mincsike továbbra sem.

Én: – Mincsike! Hol van Apa? (Éppen Ági mögött kukucskált, hol jobbra, hol balra…)
Minerva: – Szerintem rénszarvassá változott!
Na, erre még jobban nevettünk. Ez volt az első szóbeli megnyilvánulása és ez ott és akkor nagyon vicces volt.

Martinát is kínoztuk kicsit hiszen két szép lányom van, az nem járja, hogy csak a picikéről készüljön kép…

Díszített fát, mászott létrára, állt faláda tetején, tolt babakocsit, evett, ivott, pisilt. (Utólagos kiegészítés: Ez új bekezdés volt, Mincsikére vonatkozott!!!)
1,5 óra alatt végeztünk (tavaly fél) és nem volt hiszti egy játék után sem, sírás nélkül megúsztuk.
Az igaz, hogy lenyúlt egy csillagot…***
IMG_2927 
* Köszönöm Neked Photoshop, hogy létezel, így nem lesz megörökítve Mincsike bibije – vagy valami hasonlót.

** Szülni is ilyenkor szoktam. Mincsikénél például egy fogfájós szülésznő gondjaira voltam bízva, amíg nem ért be a sajátom. Szerintetek egy fogfájós mennyire türelmes egy 5 perces fájóssal?

*** Ági tudtával természetesen. :)

Fényképészhez készülve…

Anya: – Nemsokára felöltözünk szép ruhába, és elmegyünk egy nagyon aranyos nénihez, aki le fog fényképezni.
Mincsike: – Én nem akarok elmenni.
A: – De nagyon kedves az a néni, jó lesz ott neked.
M: – Nem kell félnem?
A: – Nem, dehogy kell félned. Ott lesz anya is, apa is, Martina is, és sok-sok játék.
M: – Jó… Elmegyünk… És majd mindet hazahozom…

Értem. Tehát Mincsikét sírva hozzuk majd haza… Esetleg holnap Apa visszaviszi a játékokat…
Jó tudni, hogy mire számítsak, köszi Mincsike.

Téli álomséta

Egy kis vidámság ebben a csúnya szomorkás időben, mielőtt elhatalmasodik rajtunk a rosszkedv.

Gigi! Holnap gondolok Rátok sokat! Zökkenőmentes utazást kívánok és nagyon vigyázz magatokra!

2009. december 10., csütörtök

Csuklós csocsó

Levezetésképp egy laza kis csocsó bajnokság. :)

Ahogy a pontozást nézem, nem egy vesztes-típus. :)
A háttérzaj a szokásos – Spongyabob.

Még mindig az ajándékozásról…

Megint régen írtam bocsi, de teljesen leköt a karácsonyi készülődés. A számítógépet jelenleg szinte csak ajándékvásárlásra használom, meg persze az azt megelőző keresgélésre…
Egész jól állunk…

18 személy szerepel a listámon, ebből  3 – csak 3??? – embernek megvettük az ajándékot. 11 embernek vagy már van ajándéka, de keveslem, vagy már meg van rendelve, de még izgulni kell, hogy ide is érjen időben… Mennyi maradt? Nééégy? Négy szerettünknek még egyáltalán nincs ajándéka???

Ja igen, + 1, mert a topikbarátnők a tavalyi mikihúzáshoz hasonló karihúzást szerveznek, ami úgy zajlik kb, mint a suliban. Mindenki húz egy nevet, és azt megajándékozza. Jó buli volt tavaly is és izgalmas. Jó lenne már tudni, hogy fiús, vagy lányos cuccokat kell vásárolnom – Zsu, mikor írja meg Jani az én nevemet??

+ még 1, juteszembe, mert van egy megbízásom is. De még mindig jobb, mint pár évvel ezelőtt…

Anyukám megkért, hogy vegyem meg Apu ajándékát, mert én úgyis járok olyan helyre. Apukám adott pénzt, hogy intézzem Anyu meglepetését. Dédi adott pénzt Martina és Minerva ajándékára, amit szintén mi vettünk meg és mi is találtuk ki, hogy mi legyen az. Anyósom dettó. :) Ez még mind semmi, de megvettem a saját ajándékomat Szüleim és Dédi nevében, és Apa ajándékát is. Dédinek vettem ajándékot Anyuék nevében. Tudtatok követni? :) Én egész decemberben csak vásároltam, ami nem is olyan rossz, ha más pénzét kell költeni - de kitalálni, hogy kinek mit? Na az nem volt egyszerű… És persze a lebonyolítás sem, hogy gyerekszem ne lássa, és legyen némi meglepetés a fa alatt. 
Ezúttal rutinosan kezdtem. A lányoknak vettem olyan ajándékokat, melyek kérésre  eladók, átadhatók. Szerintetek? Idén valahogy mindenki megoldotta.

2009. december 7., hétfő

Ajándékozni öröm (?)

Amit Mincsikének rendeltem az elfogyott. A második helyen is… És a tizenötödiken is.
Amit megvettünk már neki, azt észrevette, így megkapta és már unja is talán.
Amit a barátnőmnek vettem, azt közben ő is megvette magának.
Amit helyette rendeltem a barátnőmnek, annak a szállítása bizonytalan.
Amit a barátnőmtől kapott Mincsike, azt a másik barátnőm is megvette neki…
És hol van még a karácsony???
IMG_2884

2009. december 6., vasárnap

A hétvége képekben

IMG_2781Az ajándékok egy része…IMG_2784 És amikor meglátta. Édes volt, boldog volt… IMG_2857 Inkább videó készült, igyekszem majd azt is mutatni.
IMG_2764Körivel tegnap…
IMG_2715 
… és az új szuper-szerkó Tőlük.
IMG_2743 
Peti nyakában, amit nem lehet megunni…

Jó volt, de nagyon gyorsan el is telt a hétvége.
Mincsike pörgött végig, és estére jól kifáradt mindkét nap. Én is pörögtem, kikapcsolódtam, és néhány alkalommal bizony elérzékenyültem.
- Magdi néniék ajándékai miatt – mindig felkészületlenül ér a kedvességük és a meglepetéseik. 
- Elérzékenyültem akkor is, amikor Mincsike csomagolta Andiék ajándékait…
- Természetesen akkor is, amikor ma reggel észrevette az ablakban az ajándékokat és bontogatta…
- Raindrop, kedves blogtársam mikiajándéka miatt – aki olvassa a hozzászólásokat is, az tudja, hogy mire gondolok.
- Végül pedig akkor, amikor búcsúztunk Andi barátnőméktől… (sóhaj)

Csilla! Köszöntelek az olvasóim között! (Benézek majd én is Hozzád.) Köszönöm, hogy ezentúl  itt leszel Te is!

Tamás, az imádott unokatestvér! :) Ja igen, akkor is elérzékenyültem, amikor megláttam, hogy Te is rendszeresen olvasol. Puszillak, és köszönöm!

Meglesem a Télapót…

0450coca
Mentovics Éva:
Meglesem a Télapót

Csipkebundát ölt magára
hajnalra a táj.
Szél borzolta fellegekből
hódara szitál.
Ablakomra jégvirágot
varázsol a szél.
Ősz szakállú Télapó is
hosszú útra kél.
Hóbuckákon száll a szánja
gyorsan, sebesen.
Ha kibírom ébren addig,
biztos meglesem.
 

2009. december 5., szombat

Szürke patás

Írni most nincs időm, mert főzök, sütök, vendégeket várunk, majd eszünk, iszunk, dínom-dánom…
De egy videót beszúrok, mert vidám, szeretem, és mert holnap jön a MIKULÁÁÁÁS!
Szép hétvégét kívánok Nektek!

2009. december 3., csütörtök

Visszaszámlálás

Komoly luxusban volt részem tegnap este. Barátainkkal vacsorázni mentünk. A luxus persze nem ez, hanem az, hogy négyesben.
Bevallom, nem is volt kedvem elmenni. Mincsikével nem lehet étteremben nyugodtan vacsorázni, nélküle pedig nem szeretek. Martinára ugyanez vonatkozik. Illetve vele már lehet, de akkor ki vigyázna Mincsikére?
Hát így alakult. Kemény 2-2,5 óra gyermektelenül.

Őszintén? Nagyon jó volt! Végre kimozdultunk, beszélgettünk egy jót, megünnepeltük komaságunk első évfordulóját, finomat ettünk és persze ittunk.
Meg kell ismételni!!!

Ma a szokásos program volt: főztem, mostam, takarítottam.
Délután átjött a Sógornőm Tamással. (Domka! Legközelebb  Téged is szeretnélek látni!) Mincsi pörgött nagyon, elég régen látta “Tomást” ahhoz, hogy ne tudjon vele betelni.

Erről jutott eszembe egy aranyos apróság. Tamásnak és Dominikának hívják a két unokatestvért. Mincsike még a nyáron ezt leegyszerűsítette és a “Tominika” gyűjtőnevet használta. :)

Na megyek, csak még valami:

20 nap múlva karácsony!

12 nap suli, utána SZÜNET!!!

Martina, visszaszámlálás!

Hajtekerés – már megint

Mincsike jön felém könyörgő tekintettel, cumival a szájában délutá 5 órakor.
- Ajuka, tekergethetem a hajad?
Vasalok éppen, nem terveztem, hogy abbahagyom, mielőtt befejezném, ezért hárítok:
- Mincsike, menj oda Martinához, tekergesd kicsit az övét, mert anya most nem ér rá.
- Martina haja kakás.
- Tessék???
- Martina haja kakás – mondja Mincsike sírós hangon.

Sírjak, vagy nevessek? Így tudta elérni Martina, hogy Mincsike ne nyúljon a hajához… Egészen idáig. :)
IMG_2681

2009. december 2., szerda

Krisztié :)

Voltam a postán. Kicsit sokáig tartott.
IMG_0757

Nem mertem kiszállni.
Érthető, ugye?

 

 

 

 

 

IMG_0758

Aztán közelebb jött. Se póráz, se gazdi.
És hatalmas.
Egy idő után elmentek, érdemes volt várni, még akkor is, ha 20 percet vett el a napomból az idegenkutya-parám. (Igen, ilyenem is van.)

 

 

A postán sokan is voltak, lassan is ment a sor, meleg is volt - a büdös emberszagról és a sok vírusgazdáról nem is beszélve. Sajnos mind-mind problémás egyed volt, mint utóbb kiderült.

A férfi, aki alá tudta ugyan írni a nevét, de amikor mondták neki, hogy nyomtatott betűkkel is kell akkor láttam rajta, hogy bajban van. Minden egyes betűt megfontolt, végül amikor a keresztnevére pillantottam, ezt láttam: FERERC
A nő, aki a 48. heti lottószámokból hármat felfedezni vélt a 47. heti lottószelvényén és nem értette, hogy miért nem fizetik ki neki. És nem értette. És nem értette negyedszerre  sem.
A másik nő, aki a férje bankkártyájáról akart pénzt felvenni…
A harmadik, aki számlát kért…
És persze megszólalt a telefon is az üveg másik oldalán, a papír is kifogyott a szalagos számológépből, majd mielőtt rám került volna a sor, megjöttek az ügyintéző gyerekei is.

Hajszál választott el attól, hogy valakinek valamit beszóljak, vagy csak csendben felrobbanjak, de erős voltam, leküzdöttem.
Aztán egyszer csak, magam sem hittem el, de végeztem.

Ez a látvány fogadott, ahogy mentem az autóm felé:

IMG_0760 Köszönöm Neked kedves Ismerősöm, bárki is vagy, hogy bekoszoltad értem az ujjadat. Hirtelen elfelejtettem a kutyát, a várakozást és a többi bosszúságot. Köszönöm, jól esett, hogy garázdálkodtál kicsit. Vigyorogva jöttem haza.

2009. december 1., kedd

A kis méregzsák II.

Apaaaa, ezt látni kell!

Szeretet vagy érdekszövetség?

IMG_2693

Egy kedves szívet melengető kép, ezen a csúnya taknyos, de furcsamód meleg december elsején.
Sziszkó cica vendégségben Maja kutyusnál.

Este jövök, lesz videó, kép, történet – ígérem.
Addig is csak jót Nektek!