2009. október 21., szerda

A kis méregzsák

Szeretnék mindenkitől előre bocsánatot kérni, aki a közeljövőben tervezi, hogy meglátogat minket.

Minerva, hogyismondjam… újabban kissé eléggé antiszoc.

(Fentiek és a továbbiak nem vonatkoznak Dédire, Petire és Tamásra, illetve azokra, akik Dédivel, Petivel, vagy Tamással együtt jönnek.)

Megdöbbentő és olykor bántó viselkedése 5-10 percnél nem tart tovább, így aki kitartó és nem sértődik meg azonnal egy kétéves őszintesége és szókimondása miatt, később egészen biztosan begyűjthet tőle finom puszikat és édes öleléseket. Persze mindezt ki kell érdemelni egy kis odafigyeléssel, törődéssel, de azt ő úgyis könnyen eléri.

Hogy miről is van szó pontosan és mire számítson, aki hozzánk jön, egy példa:

Mincsike imádja a Dédit. Ő valahogy egészen máshogy foglalkozik vele, mint bármelyikünk, nagyon intenzíven, minden mást félretéve, nagyon éneklősen, nagyon mondókázva, olyan dédisen.
Ha jön, mindig Anyu* hozza, ma azonban Anyu egyedül jött. Na ez volt a baj.
Nyílt az ajtó, Mincsike meglátta, hogy Dédi nem jön:

- Ez borzasztó! – mondta és mindkét kezével a fejét fogta. – Ez borzasztó!
Majd odament Anyuhoz és elmagyarázta, hogy mérges, amiért nem hozta a Dédit, és a fenekébe fog rúgni, és az majd fájni fog neki és sírjon.
Nem tudom szó szerint idézni, de kb. ezeket mondta. Majd a nyomaték kedvéért így fejezte be:
- Menj haza!

Döbbenet volt, azt hittem, hogy nem jól hallok. Közben persze zabálnivalóan aranyos is volt a kis méregzsák, ahogy hangosan, erősen gesztikulálva mondta a magáét. Szerintem legalábbis. Azt hiszem Anyu szerint nem.

Szerencsére, valahogy felülkerekedett ezen az egészen és pár perc múlva már együtt játszottak.
Szegény Anyósomnak nem sikerült, ő egyszer ennek jóval lájtosabb verziójában részesült, mégis két hétig nem mert jönni, hátha megismétlődik.

Természetesen próbáltam elmagyarázni Mincsikének akkor is és délután is egy hajazós összebújásunk alkalmával az ezzel kapcsolatos gondolataimat, de tartok tőle, hogy minden igyekezetem ellenére, nem értette meg. Hogy miből gondolom, az majd egy későbbi posztból kiderül. (Az indirekt módszereim)

Szóval bocsi… Biztos kinövi… Próbáljuk kezelni a problémát, majd meglátjuk…

* Tudom alapban nem tulajdonnév, így kisbetű lenne, mint ahogy koma, dédi, stb. Én mégis nagy kezdőbetűvel említem az enyéimet a blogban, mert nekem így tetszik.

IMG_2284kicsi Így néz ki egy méregzsák? Ugye, nem…

IMG_2255kicsiNa jó, így már inkább, és ez is ő…

1 megjegyzés:

Lizzy írta...

Hát ez csúcs....Menj haza!Hogy kiakadhatott szegényke!!!:(

Én csak simán nem engedtem, hogy hozzám érjen Mama, vagy Nagyapa,mikor nyáron otthon voltunk, és ezt 3 napig...utána mehetett a buli, de 3 napig hagyjon mindenki békén.

Édes Mincsike!Tudom, hogy imádod a Dédit...ez így is van rendjén....de mellette lehet szeretni mindenki mást is!...

Szerintem csak nehezen viselte, hogy Déditlenül jött Anyukád...tuti nem vele van baja..de ezt Te is tudod...

Azért támogatom a méregzsákságot! Jó muri!