A MenDan-ban voltunk…

Jöjjön akkor a hétvégéről néhány mondat egy kisebb regény.
Péntektől hétfőig Zalakaroson voltunk a MenDanban.
3 évvel ezelőtt már nyaraltunk itt, de olyan jó volt, hogy visszavágytunk – és ez most sincs másképp.

Legyen az első kép egy montázs – Martina akkor és most, illetve most és akkor…
A hotel nagyon szép…

A szobánk fullos, egyetlen hibája, hogy…







…bizony nem a tengerre néz. :-(
A medencék, és az egész wellness-részleg hibátlan!
Akárcsak az ellátás… Huh, micsoda reggelik és vacsorák voltak azok…
Hiába na, ha fikázni akarnám, nagy gondban lennék – mondta Zsuzsi, de milyen igaza van.

Érkezésünkkor, ez a látvány fogadott a bejáratnál:
Azonnal kétségbeestem, úgy látszik, amilyen Zsuzsiéknak a rossz idő, nekünk olyan a céges rendezvény – nincs nyaralás nélküle. (Tavaly Siófokon a PWC-sektől volt hangos a hotel, tehát pontosan tudtam, hogy most mitől tartok.) A vándorgyűlésben kellemesen csalódtam. (Leszámítva azt, hogy B.G. is ott volt.) Hála érte, hogy a hotel szobakapacitásának jelentős százalékát lefoglalták, így míg ők napközben nem is akarom tudni, hogy mit csináltak, mi kényelmesen élvezhettük a finom vizet, zuhanyokat, szaunákat, szinte egyedüliként. Vajon hol lesz a 48.? Ott leszünk!

Minerva végig pörgött, nagyon vidám volt, jól érezte magát. Jesolóban hasonlóan viselkedett, de itt gondolom még az is tetézte, hogy volt társasága, “Eikő” személyében.
Enikő néha kicsit megrémült, mert Minerva túl intenzív volt neki. Ölelgette, fogdosta… Na jó, egyszer az is előfordult, hogy megrángatta a nyakát (két kézzel), de csak azért, mert Enikő nem nézett rá, pedig Mincsi hozzá beszélt. Utána teljesen magától bocsánatot kért Mincsike, úgyhogy összességében büszke voltam rá.
Persze “szagyit” is ettek…
… és néha 20 másodpercre megpihentek…
… de tényleg csak néha.

Vacsoránál élőzene volt mindig. Hol egy egész zenekar, hol táncosok is, hol csak egy zongorista. Minerva, amint meghallotta a zenét…







… kiment a placc közepére, és először egyedül…

…majd Enikő is vele tartott, végül csatlakozott hozzájuk egy nagylány is és “táncoltak”.
Volt egy nagyon klassz játszóház is a hotelben. Ezt a hintát pl. nagyon el tudnám képzelni itthon is, bár Mincsi annyira nem élvezte, csak azért ült bele egy-két kép erejéig, mert megfenyegettem a doktor bácsival könyörögtem.

Elsőre ennyi. Van még sok-sok élményem, és pár száz képem, szóval biztos mesélek még, de most mennem kell, mert kell a hajam az alváshoz.

Nem tudom ki találta fel…

…a digitális fényképezőgépet, de köszönet érte!

Néhány évvel ezelőtt ezeket is előhívattam volna…
És ezt is… Minek erőltetem, ami nem megy? Mert azért néha sikerül. Majd olyat is mutatok később. Mit tegyek, ha Mincsi olyan mozgékony…


Az előbb még rámnézett… De legalább meg van örökítve a szép haja.
Ezek egyébként nyaralási képek. Sajnos letelt, itthon vagyunk. Majd mesélek ígérem, mert van mit.

A barátnőm se tud fényképezni… Vagy én is mozgékony lennék?? Áááá, az kizárt.



A hinta mindenesetre tutira mozgott…





Itt nem is emlékszem, hogy mit fényképeztem, talán ezt az érdekes tűlevelűt?




Én és a buborékok, vaku nélkül fényképezve – de ezt kivételesen nem is bánom.




Még kettő gyorsan, aztán mára elköszönök…

Egy huncut, rosszcsont varázsló

Írok pár sort, mert napokig jobb dolgom lesz, és csak a jövő héten jelentkezem legközelebb.
Igyekszem sok jó képet csinálni, és most először nem fogom bánni, hogy én vagyok kinevezve családi fényképésznek. Minek is megörökíteni, ahogy fújom a vörös és rojtos orrom, vagy ahogy épp sorban állok a pénztárnál 500 papírzsebkendővel a kosaramban. Ez van, sajna megfáztam. De ne képzeld Te ott fent, hogy kitoltál velem! Jól fogom érezni magam!!! Ha esik, ha fúj, és ha én fújom, akkor is. 

Közben hallom, ahogy Mincsike éppen elvarázsolja Apácskát: – Abrakadabra változz békává!
(Vajon ki tudná már mondani azt, hogy Colin Firth?)*

Jöjjön két kép rosszcsont Mincsiről, majd néhány a huncut Mincsiről…

 

 

 

 

Igen, jól látjátok, éppen a zsiráfomat fűrészeli.

A következő képek pedig akkor készültek, amikor én voltam az éhes, félelmetes kutya, aki el akarta kapni Mincsikét.

Búcsúzom, jövő héten jövök a fényképekkel és az élménybeszámolóval. Vigyázunk magunkra, a Lányokra különösen!

*Drágám, szeretlek!!! Te meg a humoromat, ugye???

Amire jó emlékezni – 2009 nyár

Nyáron történt néhány számomra kedves esemény, ami mindenképpen említést és "megmutatást" érdemel, úgyhogy jöjjön egy kis visszaemlékezés. Mert jó. :-)

Az első…
Martina bizonyítványa kitűnő lett. (Bocs Kislányom, nem hagyhattam ki, nagyon büszke vagyok Rád!) Ilyen szépen kezdődött a nyár.:-)

A második…
Gigi hazalátogatásának alkalmából mega-babatalit szervezett Zsu barátnőm. Nézzétek a képet mennyien voltunk!
Felejthetetlen volt, köszönjük Zsu! Mutatok még néhány képet…

Lizzy tüneményes volt, amint beléptünk, megfogta Mincsi kezét, és vagy 10 percig vezetgette, nem engedte el. :-)

Szerintetek melyik az én kislányom?

Ekkor kezdődött a hintaló imádata. :-)









Gigi másnap a meglepetésem volt. Fogta magát, vonatra, majd taxiba ült, majd egyszer csak itt volt, én meg nagyon bambán néztem. Hirtelen felfoghatatlan volt, hogy a barátnőm a messzi Cambridge-ből hogy kerül ide. :-)
Harmadnap még volt egy potyatalink Budajenőn egy nálunk felejtett mobil miatt. Ez a kép ott készült, nagyon szeretem.
Mincsikém kicsikét kölcsönvette Lizzy unokatestvéreit. Hihetetlenek ezek a gyerekek, pár perces ismeretség után milyen érzésekre képesek a másik iránt, ugye?

A harmadik…
Vicus barátnőmék meglátogattak, és csak másnap mentek el. Sajnos nagyon messze laknak tőlünk, nehéz megszervezni egy találkozást, és ritkán jön össze. :-(
Annyira édes volt ez a két csöppség! Annus maga a megtestesült jóság, nagyon kedves, aranyos, és szép kislány.

Ez a képet is imádom. :-)

Sajnos, amire igazán belejöttek a játékba, másnap lett, és búcsúzni kellett. :-(

A negyedik…
LIDO DI JESOLO!!! :-)

A szálloda katalógusképe.
Élőben is ilyen szép.

Ezt láttuk az erkélyről. Egy hétig non-stop napsütés, pizza pizzával, na meg az a sok pasta! Hmm, most azonnal indulnék vissza.

Ezért Apa kinyír… No de sebaj, előtte majd valamivel kiengesztelem, és hátha mégse…
Szeretem ezt a képet, nagyon boldog voltam ott.

Lehet, hogy a sok homok jobban tetszett Minervának, mint a sok víz. :-)
A mai napig emlegeti a tengerpartot, most is itt ül mellettem, meglátta ezt a képet, tapsol és mondja: “Itt van Mincsike a tengerparton.”


Természetesen Martina is velünk volt, de az engedélye nélkül nem merek képet mutatni róla, és most sajnos nincs kéznél. Na jó, bátorság! Keresek mégis. :-)
A szálloda terasza, itt reggeliztünk.
A képen mondjuk capuccinozunk éppen, a család másik fele pedig alszik. Csoda, hogy visszavágyom?

Mincsiszáj

Mincsike felemelt kézzel, hátradőlt az ágyon és sóhajtott:
– Kimerültem.
Nyomozok, hogy honnan hallhatta, mert tőlem max. olyan formában, hogy “marha fáradt vagyok”.

***

Mincsike: – Kakaót akarok!
Én: – Kérek!
Mincsike: – Én is!

***

Kölesgolyót öntöttem neki egy tálkába, de leejtette, és elgurult mind. Legközelebb így kérte:
- Kérek golyót! Csak nehogy kiborítsam!

***

Mincsike: – Hogy telt az éjszakád?
Martina: – Jól köszönöm. És neked hogy telt az éjszakád?
Mincsike: – Hááát, korán lefeküdtem… (Nem igaz!!!!)

***

Ha megáll az autó, piros lámpánál, vagy kereszteződésnél, mérgesen:
- Naaa, menjünk már!
És a nyomaték kedvéért, csinál néhány hintázó mozdulatot is.

Mincsike és a sajt

Hosszú percek óta magyarázta Martinának, hogy a sajtot csak az egerek ehetik meg. Amire elővettem a kamerát, persze  mintha elvágták volna, teljesen máshogy folytatta. Sikerült azért kicsit felbosszantanunk. Nézzétek:

Hétvégi helyzetjelentés

Kezdem azzal, hogy nagyon álmos vagyok, csak azért döntöttem a blogolás javára az alvással szemben, mert nem akarok csalódást okozni azoknak, akik várják az újabb bejegyzéseket.
Nem, nem vagyok netfüggő… Na jó, az igaz, hogy azért vagyok álmos, mert napok óta éjfél – oké, inkább 1… jóó, igazság szerint, mivel Apa is figyelemmel kíséri a blogot - 2 körül kapcsolom ki a telefonomat, addig olvasok. Tudom, nem szép dolog Daniellát hibáztatni ezért, de én simán megteszem.

Minerva – elvégre az ő blogja, róla is essen pár szó – éppen rajzfilmet néz, hogy én gépezhessek. A barátnőm az előbb írta, hogy náluk is hasonló a szitu, azzal a különbséggel, hogy ott apuka vasal. Ő nyert, az enyém tévézik, legalábbis azt hiszem - nem látom a nagy kupac vasalnivalótól.

Ott tartottam, hogy álmos vagyok. Megrázó volt péntek reggel is, ahogy ébresztett a telefonom. Komoly fogadalmat dolgoztam ki mire leértem a lépcsőn: este 9-kor lefekszem. (Na persze…) Gépiesen csomagoltam Martinának a tízórait. Közben eszembe jutott egyik ismerősöm, aki azt mesélte, hogy anyukája reggelente számtalanszor félálomban csomagolt, így ő sokszor pórul járt, mert két fél üres zsemlét talált összeborítva a szalvétában, míg a mázlista tesójának két májkrémes fél jutott. Szerencse, hogy egy iskolába jártak és egy idő után saját érdekükben, együtt ettek szünetekben. Martina minden hibalehetőséget kizár, csak egy zsemlét kér.

Álmos vagyok, és egész hétvégén az voltam. A felmosáshoz, a mosogatáshoz, a vasaláshoz. Na de annyira csak nem lehetek puhány, hogy egy-két-hááá adag boldogsághormon jótékony vásárlás formájában ne férjen bele. Voltunk itt-ott, vettünk ezt-azt. Bővebben?

Például egy ilyet:

Na, mi lehet ez? Oké, kicsit segítek:

Ergonómikus kialakítású zsírkréta az apró kezekhez. Törésálló, és ami a legfontosabb: lemosható!!! Az árát légyszi ne kérdezd. Itthon, a blokk tanulmányozásakor döbbentem rá, hogy ha valamit a “kiárusítás” feliratú tábla alól vételezek, az nem azt jelenti, hogy olyan olcsó, hogy szinte ingyen van, csak vigye már el végre valaki. Egyáltalán nem azt jelenti. A csepp alakú zsírkréta esetében különösen nem.

Vettem egy ananászt is. Utálom az ananászt, de bizonyos időközönként meg kell róla győződnöm, hogy nem változott-e az ízlésem. Hát(tal nem kezdünk mondatot) még mindig nem.

A cipőboltban, (ahova azért mentem be, hogy vegyek magamnak egy cipőt, és úgy jöttem ki, hogy természetesen nem vettem – magamnak, de Martinának klassz az új lila csizmája) szóval a cipőboltban Mincsike megpihent egy kicsit.

Sokat futkározott, sokat kiabált, összességében nagyon jó kislány volt. Készítettem egy édes videót is hétvégén, azzal jövök legközelebb.

5 nap múlva megyünk a minivakációra. Nem bánnám, ha ez a szép nyári idő kitartana addig. Tudom, nem fog, hiszen hazafelé hallottam a rádióban: Pénteken jön a hidegfront. Pénteken. PÉNTEKEN! Ez persze Zsuzsiék miatt van. Nekünk mindig szerencsénk volt, nyaraláskor szép időt fogtunk ki. Ők vonzzák az esőt, és most együtt megyünk. Illetve külön, de ugyanakkor. Azt hiszem, ezért még számolunk!